Az eszperantóban a szórend fő szabálya az érthetőség. A szavakat rakjuk olyan rendbe, hogy az értelem világos legyen. A különböző végződések, különösen -N, nagy szabadságot tesz lehetővé, de ez a szabadság nem abszolút érvényű.
Sok határozói szóelem rendszerint álljon az egyértelműség kedvéért pontosan az előtt, amire vonatkozik, pl. ankaŭ, eĉ, tre, nur. A ne is álljon az előtt, amit tagad.
Az elöljárószó mindig álljon az előtt, aminek a szerepét jelöli.
A kötőszó álljon az előtt, amit valamivel összeköt.
Az ajn közvetlenül az után a tabellaszó után álljon, amelyet módosít.
Mondatrészek rendje
A mondatrészek alapvető rendje az alábbi modellt követi:
alany -- állítmány -- tárgy -- többi mondatrész
-
Ili — sidas — sur la sofo.
Alany -- állítmány -- helyhatározó -
La hundo — ĉasas — katon.
alany -- állítmány -- tárgy -
Karlo — manĝas — rizon — per manĝbastonetoj.
Alany -- állítmány -- tárgy -- eszközhatározó -
La virino — estas — arkitekto.
Alany -- állítmány -- alanyi állítmánykiegészítő -
Ĉiuj — opinias — lin — stranga.
Alany -- állítmány -- tárgy -- tárgyi állítmánykiegészítő
Ha más szórendet használunk, nem változtatjuk meg az alapjelentést, hanem csak különböző helyre tesszük a hangsúlyt. Az állítmányi mellélmondat esetében még sem lehet teljesen szabadon megváltoztatni a szórendet, mert az állítmányi mellékmondatnak leggyakrabban nincs jelölő szava. Különbség van a leono estas besto (igaz) és besto estas leono (hamis, mert vannak más állatok is) között. Az olyan mondatban, mint lernanto fariĝis instruisto a szórend fontos, mert instruisto fariĝis lernanto mást jelent. A legtöbb valós állítmánykiegészítővel rendelkező mondatban a szövegösszefüggés eltávolítja a félreértések lehetőségét, még ha szokatlan szórendet is használunk. De az olyan mondat, mint instruisto lernanto fariĝas alig érthető, és ezért kerülendő.
Előre helyezés (kiemelés)
Olyan mondatrészt, amely rendszerint nem első helyen áll a mondatban, hangsúlyozni lehet az által is, hogy egy kezdeti pozícióba tesszük:
-
Terure gajaj ŝajnis al ili iliaj propraj ŝercoj. - Szörnyen vidámaknak tűntek nekik a saját tréfáik.
Rendes szórend ez lenne: Iliaj propraj ŝercoj ŝajnis al ili terure gajaj.
-
La sonorilon mi volas kaj devas trovi! - A csengőt meg akarom és megfogom találni!
Rendesen: Mi volas kaj devas trovi la sonorilon.
Olyan mondatrész, amelynek főszava KI-szó, rendszerint a főmondata vagy mellékmondata elején áll. Ez a helyzet nem különösebben hangsúlyos a KI-szavak esetében. A KI-szó előtt azonban állhat elöljárószó, amely a mondatbeli szerepét mutatja:
- Kion vi volas? - Mit akarsz?
- Mi volas tion, kion vi volas. - Azt akarom, amit te akarsz.
- De kio tio ĉi venas, mia filino? - Mitől jön ez, lányom?
- Mi ankaŭ ne scias, per kio oni povas klarigi tiun fakton. - Én sem tudom, mivel lehet magyarázni ezt a tényt.
- Ŝi ne sciis, en kiu flanko oni devas serĉi butiketon kun manĝeblaĵoj. - Nem tudta, melyik irányban kell keresni a kis élelmiszerboltot.
Elvileg más szavak is, amelyek együtt szerepelnek KI-szóval, állhatnak előtte, de általában nem szeretünk KI-szó előtt használni olyat, amely nem elöljárószó.
- Tuj kiam la suno leviĝis, la cignoj kun Elizo forflugis de la insuleto. - Rögtön, amikor felkelt a nap, a gólyák Elizával elrepültek a szigetről.
-
Sume kiom mi ŝuldas? - Összesen mennyivel tartozom?
Sume a mondat más helyére is tehető.
-
Kune kun kiu vi venis? - Kivel együtt jöttél?
Rendszerint elhagynánk kune.
A kaj, aŭ, sed kötőszavak probléma nélkül jelenhetnek meg KI-szó előtt, mert ezek a szavak valójában nem az utána áló mondathoz tartoznak, hanem csak az előzőhöz kötik azt: Dum la trarigardado mi trovis diversajn esprimojn, kiuj siatempe ŝajnis al mi bonaj, sed kiuj nun al mi ne plaĉas kaj kiujn mi volonte ŝanĝus.
Néha olyan mondatrészt, amely valóban a mellékmondathoz tartozik, az egész mondat elejére tehetünk. Ez nagyon erős hangsúlyt teremt a szórend szokatlansága miatt:
-
Tiun laboron mi diris, ke mi faros. = Mi diris, ke mi faros tiun laboron. - Azt mondtam, hogy megcsinálom azt a munkát.
A tiun laboron mondatrész faros tárgya, és egészen ke-mondathoz tartozik. Hangsúlyozáskor azonban az egész mondat elején áll.
-
En salono Zamenhof mi pensas, ke okazas nun la solena inaŭguro. = Mi pensas, ke okazas nun en salono Zamenhof la solena inaŭguro. - En salono Zamenhof mi pensas, ke okazas nun la solena inauguro. = Gondolom, hogy a Zamenhof teremben van most a nyitóünnepély.
A helyhatározó nem a gondolkodás helyére utal, mert az tulajdonképpen a mellékmondathoz tartozik.
Gyakran zavar keletkezhet, hogy a mondat melyik részéhez tartoznak valójában az előre helyezett szavak. Úgy tűnhet, hogy a főmondat igéjéhez tartoznak, mert közelebb vannak hozzá. Ha a hangsúlyozni kívánt mondatrész a mellékmondat alanya, nem szabad elmozdítani, mert az alanynak az állítmánya mellett kell lennie. Tehát nem lehet: Tiu laboro mi pensas, ke estas malfacila. Így mondjuk: Mi pensas, ke tiu laboro estas malfacila. (Gondolom, hogy ez a munka nehéz.)
Néha, ha az értelem megengedi, egy mellékmondatbeli mondatrészt hangsúlyozni lehet előrevetett pri-vonzattal. Azt a mondatrészt, amelyet hangsúlyozni akarunk, meghagyjuk a maga helyén a mellékmondatban névmás vagy tabellaszó formájában, és az egész mondat elején helyezzük el pri-vonzat formájában. A hangsúlyozott dolog tehát kétszer jelenik meg, egyszer pri-vonzatként a főmondatban, és egyszer névmási alakban a mellékmondatbeli valódi mondatbeli szerepében:
- Pri tiu laboro mi diris, ke mi faros ĝin. = Mi diris, ke mi faros tiun laboron. - Erről a munkáról mondtam, hogy meg fogom csinálni. = Azt mondtam, hogy meg fogom csinálni ezt a munkát.
- Pri tiu laboro mi pensas, ke ĝi estas malfacila. - Erről a munkáról gondolom, hogy az nehéz.
- Pri talento mi neniam aŭdis, ke vi ian havas. = Mi neniam aŭdis, ke vi havas ian talenton. - Sohasem hallottam, hogy lenne bármiféle tehetséged.
Néha, amikor KI-szót ki kell tenni a mondat elejére, de a KI-szó értelmileg a mellékmondathoz tartozik, az eredmény nagyon nehezen lesz érthető. Szerencsére ilyen problémák a gyakorlatban ritkán fordulnak elő:
-
Vi konsilas, ke ni respondu ion al ĉi tiu popolo. → Kion vi konsilas, ke ni respondu al ĉi tiu popolo? - Mit tanácsolsz, mit feleljünk a népnek. →
Kion respondas állítmány tárgya, bár közelebb áll konsilas. A mondat mégis egészen természetesen hangzik, kion vonatkozhat a főmondatbeli konsilas igére is.
-
Petro diris, ke lia amiko nomiĝas Karlo. → Kiel Petro diris, ke lia amiko nomiĝas? - Petro azt mondta, hogy a barátját Karlónak hívják. → Mit mondott Petro, hogy hívják a barátját?
Fennáll a kockázata, hogy azt gondolhatjuk, hogy kiel diris vonatkozik, ami nagyon különös jelentést eredményezne. Érthetőbb változat ez: Kiel laŭ Petro nomiĝas lia amiko?
-
Vi volas, ke mi vendu ion al vi. → Kion vi volas, ke mi vendu al vi? - Azt akarod, hogy eladjak calamit neked. → Mit akarsz, hogy eladjak neked?
Egyszerűbb (de nem teljesen azonos értelmű): Kion mi vendu al vi? (Mit vegyek neked?)
Egészen kerüljük el az ilyenfajta mondatokat, ha a mellékmondat maga kérdés, mert az ilyen szerkezet túl bonyolult lesz: Ŝi demandis, ĉu mi ŝatas muzikon. → Kion ŝi demandis, ĉu mi ŝatas? Ezt kell mondani Kion ŝi demandis? bár ez kevésbé pontos, vagy használjuk a később bemutatandó pri-megoldást.
Ugyanez a probléma áll fenn a vonatkozó (nem kérdő) KI-szavak esetében. Az ilyen KI-szavakat is a mellékmondat elejére tesszük. Ha a vonatkozó KI-szó valójában a mellékmondat mellékmondatához tartozik, akkor zavar is keletkezhet:
-
Vi asertis, ke vi vidis homon. → La homo, kiun vi asertis, ke vi vidis, estas jam delonge mortinta. - Azt állítottad, hogy láttál egy embert. → Az ember, akiről azt állítottad, hogy láttad, már régen meghalt.
Kerülendő mondat, mert kiun látszólag asertis tárgya, bár az inkább vidis tárgya. (Itt lehet eltérés La homo, kiun vi asertis esti vidinta...)
Gyakran használhatunk előrevetett pri-vonzatot. Meghagyjuk a KI-szót a helyén névmási alakban és pri-vonzatot használunk mint kérdő kifejezést vagy mint alárendelő kötőszót:
- Ŝi demandis, ĉu mi ŝatas muzikon. → Pri kio ŝi demandis, ĉu mi ŝatas ĝin? - Azt kérdezte, hogy szeretem-e a zenét. → Miről kérdezte, hogy szeretem-e?
- Vi asertis, ke vi vidis homon. → La homo, pri kiu vi asertis, ke vi vidis lin, estas jam delonge mortinta. - Azt állítottad, hogy láttál egy embert. → Az ember, akiről azt állítottad, hogy láttad, már régen meghalt.
Ha a KI-dolog alany, nem távolítható el a mellékmondatból. Az ige alanyának jelen kell lennie a mondatban: Karlo diris, ke lia frato edziĝis. → Kiu Karlo diris, ke edziĝis? Diris látszólag két alanya van, míg edziĝis látszólag nincs alanya. Használd megoldásképpen pri: Pri kiu Karlo diris, ke li edziĝis?